Húsz évvel az első ötpróbám után lett végre rend az utazótáskámban

Húsz évvel az első ötpróbám után lett végre rend az utazótáskámban

Az első ötpróbámra egy fűzős cipőben mentem el, amit a bátyámtól kaptam, és két számmal nagyobb volt.

Akkoriban ez senkit nem zavart. A rajtszám gemkapoccsal lógott a pólón, a vizet a szülők hozták egy nagy műanyag flakonban, és a nap végén mindenki ugyanabból a lédús dinnyéből evett a fa árnyékában. Nem volt sportóra, nem volt méretre szabott felszerelés, csak egy táska, amiben egy váltó póló meg egy törölköző lapult.

Ma már egészen máshogy készülök. Van külön táskám a versenyekre, benne mindig ugyanaz a hat dolog, és van egy jegyzet a telefonomon, amit minden idény elején végignézek. Nem azért, mert komolyabban veszem magam, hanem mert kétszer jártam úgy, hogy három órával a rajt előtt kellett valamit megvennem egy ismeretlen városban, vasárnap reggel.

Ez a két eset elég volt ahhoz, hogy azóta inkább előre gondolkodjak. A felkészülésben ugyanis nem a nagy dolgok szoktak elrontani egy hétvégét, hanem az apróságok: egy elfelejtett tapasz, egy lemerült óra, egy hiányzó váltó zokni.

Amikor legutóbb végigfutottam ezt a listát, egy fórumon akadt meg a szemem egy hozzászóláson, ami pont erről szólt.

Valaki azt kérdezte a többiektől, mi legyen abban a kis dobozban, amit a több napos, idegen városba szóló versenyekre visznek magukkal. A válaszokban mindenki mást sorolt, viszont egy dolog majdnem minden hozzászólásban szerepelt: érdemes felkészülni arra, hogy az ember idegen konyhán, ismeretlen ételeken él két napig.

A hasmenés mint téma addig nálam mindig kimaradt a listáról, úgyhogy nekiálltam megnézni, mi kapható. A keresés a Prevenció Patika oldalán ért véget, ahol a hasmenés elleni készítmények külön kategóriát kaptak, 11 termékkel.

Az volt a jó a listában, hogy a hasmenés témájához nem egyetlen doboz tartozott. Volt ott aktív szenes tabletta, kapszulás és por alakú készítmény, meg rehidratáló italpor is, tehát rögtön láttam, hogy ez a téma nem merül ki egyetlen fajta megoldásban, és tényleg van miből választani.

A terméklapokon ott állt a kiszerelés is, tehát nem kellett a képek alapján találgatnom, mekkora dobozt kapnék. Ez azért fontos, mert egy utazótáskába nem ugyanaz fér el, mint egy fürdőszobaszekrénybe, és nekem az volt a célom, hogy a tok ne legyen nagyobb egy szemüvegtoknál. Néhány tételnél a közeli lejáratot is jelezték, ami elsőre furcsa volt, aztán megnyugtató lett, mert legalább nem a csomag kibontásakor derül ki.

Az árak is ott álltak a listában: az aktív szenes tabletta 30 darabos kiszerelése 1 699 forintról 1 444 forintra jött le, a rehidratáló italpor 10 darabos doboza 1 984 forint helyett 1 687 forint volt, egy 30 kapszulás készítmény pedig 9 630 forintnál állt. Nekem az utóbbi ár volt a meglepetés, mert nem gondoltam volna, hogy ekkora a szórás egy kategórián belül.

Amit viszont nem csináltam meg, és senkinek nem is javaslom: nem az internetről döntöttem el, mit tegyek a dobozba. A választás a gyógyszerészre tartozik, és a webáruház alján is ott van a mondat, hogy a kockázatokról és a mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. Én ezt komolyan veszem, az oldal pedig arra volt jó, hogy tudjam, miről érdemes kérdeznem.

A kiszerelés adata amúgy pontosan olyan fontos itt, mint a sportban a méret. Egy 30 darabos doboz egészen mást jelent egy hétvégére, mint egy 10 adagos, ahogy a cipőnél sem mindegy, hogy 42-es vagy 43-as, még ha első ránézésre kicsi is a különbség. Az edzéstervben is a részletek döntenek, nem a lelkesedés, és a felkészülés többi részén ugyanez a szabály.

A Prevenció Patika oldalán ez a nézelődés összesen tíz percet vett el, ami nagyjából annyi, mint egy bemelegítés.

A táskám azóta annyival lett gazdagabb, hogy van benne egy kis cipzáras tok, amiben a jegyzetem szerinti dolgok utaznak. Ha a húsz évvel ezelőtti önmagam látná, valószínűleg jót nevetne rajta, aztán a következő versenyen ő is kérne belőle. A Prevenció Patika oldalát pedig azért tettem el, mert idényvégén úgyis ki kell cserélni a felét, és jövő tavasszal nem akarok újra vasárnap reggel rohangálni egy idegen város főterén.