Generációváltás kkv méretű cég életében igen komoly kihívás

Korábbi ötpróbázóként tudom, hogy egy ilyen kemény sportág mennyire meg tudja viselni az embert. A felkészülés, az edzések, a versenyek, mind-mind a végsőkig kimerítik a testet, de utána a jól eső fáradtság és a jó eredmény okozta eufória mindenért kárpótol. Sose gondoltam volna, hogy egy generációváltás kkv besorolású cégnél is legalább ekkora, ha nem még nagyobb kihívás elé állíthatja az embert. Pedig amin a testvérem keresztül ment, az láthatólag legalább annyira megterhelte, mintha velem együtt készült volna évek kihagyása után egy versenyre.

A tesóm jóval idősebb nálam, mivel én meglepetés gyerek lettem, van közöttünk vagy 12 év. Ettől függetlenül mindig is jóban voltunk, ott segítettük egymást még felnőttként is, ahol csak tudtuk. Persze teljesen más életutat jártunk be, én sportoló lettem, ő pedig vállalkozó, ráadásul nem is akármilyen, az egyik legkeresettebb restaurátor az egész országban. Nemzetközi elismeréseket is szerzett, mint aki a legrégebbi, legroncsoltabb bútorokból is képes csodát kihozni, és minden vágya volt, hogy egyszer majd a fia örökölje a céget. Még fiatal voltam ugyan, de láttam és tapasztaltam, hogy a gyereket már egészen kicsi korától kezdve igyekezett megtanítani a szakma finom fogásaira, azonban felnővén az unokaöcsém teljesen másfelé szeretett volna tovább menni. Sokkal inkább érdekelte a pénzügy, és a menedzselés. Ebből sok konfliktusuk kerekedett, de egy generációváltás kkv méretű cég esetében nem egyszerű.

Végül talán szóba sem álltak volna többé egymással, ha nem akadok rá egy zseniális cégre, amelyik elakadt generációváltás kkv szakértő, és nem szólok nekik, hogy forduljanak profi segítséghez. Nem tudom, mennyit kellett tárgyalniuk, alkudozniuk, de végül megállapodtak, hogy a fiú csak pénzügyileg viszi tovább a céget, szakmailag nem. Súlyos döntés, de meg kellett hozni, viszont örülök, hogy legalább ennyit segíthettem.