Toner a bajnokságra: nem könnyű

Nemrég az egyesületünk megnyerte egy nemzetközi atlétikai verseny rendezési jogát. Ez hatalmas megtiszteltetés volt a számunkra. Még olyan országokból is érkeztek sportolók hozzánk, mint Dél-Korea, India, vagy Izland. Szenior versenyről lévén szó idős, de legalább is ötven év feletti (anyukám még megsértődik!) játékosokat vártunk, akik tagjai annak az országokat átívelő szövetségnek, amelyhez a mi szakosztályunk időseb tagjai is csatlakoztak.

Persze az ilyen események nem kapnak nagy hírverést. Bár az ötpróba egy nagyon szép sportág, sajnos nem tartozik a leglátványosabbak közé, az atlétikai versenyek pedig egyébként sem vonzanak szélesebb közönséget. Tudtuk, hogy bár a pozitív reakciókat kaptunk, amikor a hírt elmeséltük valakinek, azért hosszú távon nem ez lesz minden idők legnagyobb közönségét vonzó rendezvényünk.

Semmiből valami

Természetesen a szervezéskor megkerestük a saját támogatóinkat és néhány nagyobb céget is, akik szívesen szponzoráltak bennünket, de azért így is elég szűkös keretből kellett nagyot alkotni. Persze ez minden országban így lett volna. Ezek a versenyek már nem a show-ról és a nagy bevételről, hatalmas díjakról szólnak. Inkább arról, hogy a már visszavonult, egykori élsportolóknak adjunk egy kis motivációt, hogy idősebb korukban is aktívak és tudatosak tudjanak maradni.

Szóval, a büdzsénk ugyan kicsi volt, de nem az összefogás! Amit a pénzzel nem lehetett megoldani, azt megoldottuk a közösség erejével. Sok-sok helyi család vállalta, hogy elszállásolják a sportolókat vagy a kísérőiket, így a külföldi, de nagyon kevés pénzből gazdálkodó klubok sokat spórolhattak a drága szálláson. Voltak, akik a fuvarozásban segítettek, felajánlották, hogy reggel a saját autójukkal, buszukkal, kisteherautójukkal jönnek, hogy azok is a helyszínre jussanak, akiknek nincsen pénze mondjuk mikrobuszt bérelni.

Az egyik helyi áruház érmeket és kupákat ajánlott fel, mások hazahívták a külföldön élő unokájukat, hogy segítsen a tolmácsolásban. Így aztán minden sokkal könnyebb volt, mintha nekünk kellett volna mondjuk koreai tolmácsot találunk. Egészen jó hangulatú esemény lett a végére!

Az a cég, akinek én dolgozom, azt ajánlotta fel, hogy munkaidő után használhatjuk az irodáját a különböző feladatokhoz. Én felügyeltem, hogy semmiben ne eshessen kár, segítettem a jelszavakhoz való hozzáférésben és az eszközhasználatban, a többiek pedig tették a dolgukat és harcoltak a lehetetlennel. Mindent szépen megszerveztünk a háttérben.

Pánik!

Minden szokatlanul simán ment. Amikor valami hiba csúszott a gépezetbe, mindig jött valaki segíteni. Az étterem nem tudja vállalni ennyi adag ebéd elkészítését? Semmi gond! Az iskola konyhai személyzete önkéntesen vállalta, hogy a kísérőknek ebédet biztosít. Nincs elég ülőhely a sportcsarnokban? Semmi gond, kipakolunk a házasságkötő teremből néhány tárgyalószéket! Komolyan mondom, életem egyik legszebb élménye volt, ahogyan az idős sportolókat vártuk. Aztán viszont kitört a pánik.

Három nappal a verseny előtt az irodai printerből kifogyott a festék. Sajnos közel és távol ez az egyetlen gépünk volt, amelyikkel fotó- és oklevél papírra is tudtunk nyomtatni. A helyezettek okleveleit még olcsón el tudtuk intézni a nyomdával, de a versenyek közben rengeteg olyan pillanat van, amikor emléklapra, üdvözlőkártyára, oklevélre van szükség. Mi lesz, ha nem tudjuk megoldani, hogy ezek a kissé ad hoc, de a sportdiplomácia szempontjából azért nagyon fontos emlékek elkészüljenek? Kitört a pánik…

A főnököm és én többször rendeltünk már ehhez a géphez tonert, de sajnos ez egy nagyon ritka fajta, Magyarországon nem is nagyon kapható a boltokban, nem éri meg készleten tartani… Ha meg is rendeljük valahonnan, akkor már nem ér ide időben! Jaj, micsoda hülyeség ez!

Nem szerettem volna annyiban hagyni a dolgot, úgyhogy belevetettem magam az internetes keresésbe. Sajnos beigazolódott a gyanúm. Ha a megszokott beszállítóinktól próbálok vásárolni, az legalább 6-7 napba telik. Addigra mindennek lőttek!

Már majdnem kétségbe estem

Már tényleg teljesen fel akartam adni a dolgot, amikor megláttam ezt az oldalt:

https://nyomtatoalkatresz.hu/toner

Pont tartottak olyan márkájú alkatrészt, mint amilyen nekünk kell, ráadásul a házhozszállítást is ingyenesen vállalták. A toner mellett ott virított a zöld pipa: még arra is volt esély, hogy már másnap megkapjuk a tonert. Milyen szerencse!

Nem gondoltam volna, hogy az atlétikai bajnokság számomra egyik legemlékezetesebb pillanata az lesz, mikor diadalmas arccal átveszem a két tonert (amire még mennyiségi kedvezményt is kaptunk…) a futártól és behelyezem a nyomtatóba. Nehéz ezt megmagyarázni, de abban a pillanatban ez olyan volt nekem, mintha sikerült volna megnyernem a New York Maratont. Nagyon hálás voltam a cégnek, amiért sikerült a dolog.

Szép pillanatok

A versenyen persze még ezen kívül is rengeteg szép pillanatban volt részünk. Szinte minden nap született egy-két megható fotó, vagy olyan emlék, aranyköpés, amit szívesen őriztünk – sokat nyomtattunk is persze, mert szerettünk volna valami kézzel fogható emléket is ajándékozni a vendégeinknek.

Szerencsére a tonerek nagyon jó szolgálatot tettek, pedig a netes rendelésnél mindig félek, hogy valami hamisítványt vagy utángyártott eszközt fogok ki. Szerencsére ez a cég tényleg profi volt, azt kaptam, amire szükségem volt.

Azért ezentúl jobban oda fogok figyelni az iroda ellátására és soha többet nem hagyom, hogy ne legyen kéznél tartalék festék, legalább a kritikus időszakokban. Szóval, innentől naplózóm, ki mennyit nyomtatott. Kíváncsi vagyok, mi lesz az eredmény.