Okos felkészülés a spanyol kihívásra

A hegymászást sokan mint az egyik legextrémebb, legnagyobb megpróbáltatások elé állító sportot tartjuk számon. Én nem is szeretném cáfolni ezt a tézist, az azonban mégis felkeltette a figyelmemet, hogy a többi extrém sporthoz képest hegymászóból kicsivel több embert találok az ismeretségi körömben. Roli barátom az egyik közülük. Ő már 3000 méter feletti csúcsokat céloz be magának, eddigi rekordja a 3069 méter magas, francia vulkán, a Piton des Neiges. Következő célja pedig elmondása szerint a Pireneusok legmagasabb pontja az Aneto lesz – és ez már egy 3404 méteres csúcsot jelentene, amivel új személyes rekordot is érhetne el. Az tudni kell, hogy az úgy nevezett magassági betegség, mely fejfájás, gyengeség, aluszékonyság, légszomj formájában jelenhet meg eleinte, már 2500 méteres magasságban is komolyan fenyegeti az emberi szervezetet. Ilyen magasságban az ereink jelentős mértékben kitágulnak, melyek aztán keringési zavarokhoz vezethetnek, melynek hatásai roppant súlyosak (eszméletvesztés, kóma, végső esetben halál) is lehetnek. Ezzel persze senki kedvét nem szeretném elvenni ettől a csodálatos sporttól, de ahogy Roli is, úgy nektek is érdemes azért tisztában lenni a veszélyekkel, úgy gondolom.

Na de visszatérve Rolira: ő, bár imádja hobbiját, tudja, hogy más fontos dolgai is vannak ezen kívül, és nem rendel mindent alá a hegymászásnak az életében. Ebből kifolyólag, ismerve határait, megelégszik azzal, hogy ilyen szintű magasságok esetén, mint amire ő is vállalkozik, már oxigénpalackkal megy fel, kivédve ezzel számos kockázati tényezőt. Az oxigén palack beszerzése pedig, ahogy elmondta, teljesen egyszerű. A Gázpalackfutár honlapján kért egy visszahívást, majd megrendelte a hegymászáshoz szükséges mennyiségű oxigént (ez a mennyiség, bevallom őszintén, én magam sem tudom, hogy mennyi lehet, de nagyon kíváncsi lennék rá…). Látva Roli felkészültségét, tudatosságát, sokkal kevésbé aggódom érte, pedig azért 3000 felett már nem tekinthető feltétlenül veszélytelen elfoglaltságnak a hegymászás, úgy gondolom. De az, hogy jóbarátom nem csinál presztízskérdést abból, hogy oxigén palack segítségével jut fel a kívánt csúcsra – amit sok nagy hegymászó nem tart valódi teljesítménynek -, jóérzéssel, és némi megnyugvással tölt el. Holnapután utazik el Spanyolországba, hogy újabb küldetését teljesítse, és cinkos, magabiztos mosolyából, jókedvéből, valamint a nemrég rendelt, jó minőségű oxigén palackokkal felpakolva nem tudom elképzelni, hogy kudarccal, vagy ne adj isten, sérüléssel jöjjön haza a Pireneusok-beli kalandjából. Ha hazajön, azonnal írom a következő posztot azokról az élményekről, amiket mesélni fog nekem 🙂 Jó utat, Rolikám, hajrá!