Hová szervezze egy sportember a csapatépítő tréninget?

Tudom, hogy nem mindig könnyű egy sportmániás kollégájának lenni, de az is tény, hogy azért szoktak olyan ötleteim lenni, ami tetszik a teljes irodának. Én vetettem fel például azt is tavaly ősszel, hogy esetleg menjünk a Balatonra vitorlázni csapatépítés gyanánt a következő nyáron. Mindenkinek nagyon tetszett az ötlet, hirtelen az iroda legnépszerűbb embere lettem. Aztán telt múlt az idő, és az senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt a tervet valahogy el kéne indítani a megvalósítás útján.

Tavasszal eszméltünk rá arra, hogy oké, az ötlet tényleg megvan, de még senki nem tett egy lépést se csapatépítés érdekében. És kire nézett mindenki? Hát persze, hogy az ötletgazdára! Úgyhogy tessék, hirtelen már a csapatépítés megszervezése és levezetése is az én felelősségemmé vált. Mondjuk nem bántam annyira, hiszen így abszolút rám volt bízva a választás.

A kiindulópont tehát a balatoni csapatépítés, lehetőleg valamilyen vízi járművön. Nagyjából 20 emberrel kellett számolnom, úgyhogy ezt is bele kellett kalkulálnom a dologba. Rövid kutatás után rátaláltam a Balaton PRO csapatépítő ajánlataira, és máris tudtam, hogy a legjobb helyen járok.  A legtöbb csapatépítéssel foglalkozó cég nem sok lehetőséget kínál: egy kalandparkban, vagy rendezvényhelyszínen általában 1-2, maximum 3 különböző lehetőség közül lehet választani, itt viszont egyből 5 ajánlatot is találtam.

Az első a vitorlázás: ez volt az alapötletem nekem is, és külön tetszett, hogy többféle méretű hajó közül is lehet választani. Nekem elsőre egy kis versenyzés jutott eszembe, amit egy alapszintű vitorlás oktatással is egybekötnek. Viszont azt hirtelen nem tudtam, hogy mennyi kedve lenne a kollégáimnak vitorlázni tanulni. A másik lehetőség az lett volna, hogy egy nagy, 50 fős vitorlást kérünk, amivel séta hajókázunk – abban viszont nem éreztem túl sok sportélményt.

Akkor jött a következő, ami viszont már határozottan tetszett – a sárkányhajózás. Tökéletes lehetőség, az evezésen sok mindent nem kell tanulni, és akár két csapatra oszthatjuk magunkat, hogy versenyezzünk. Egy kis mozgás, hogy egészségesek legyünk, és közben még szórakozni is fogunk.

Egy másik lehetőség lenne az evezés egy kis fürdéssel egybekötve – ez persze függ attól is, hogy mikor megyünk, mert a legmelegebb nyári napon nagyon jól tudna esni némi úszás a Balatonban.

A következő két programfajta nekem nem jött be annyira, de azért ezt is felírtam a többieknek, hogy tudjanak miből választani. Az egyik a quad volt, ami önmagában nagyon királynak hangzik, de ha már lemegyünk a Balatonhoz, akkor inkább lennék a víz közelében. A másik, hogy nem minden kollégám lenne oda szerintem egy ilyen programért – tekintve hogy van olyan, aki még kocsit se nagyon szeret vezetni.

És végül van lehetőség arra, hogy a Balaton PRO szolgáltatásait beltéri helyszínen igénybe vegyük – ehhez viszont nekünk kéne termet szereznünk, meg egyébként is: ha azt ígértem ősszel a többieknek, hogy vitorlázni megyünk, akkor miért vigyem őket egy zárt szobába?

Összeszedtem tehát a TOP3-as listámat: vitorlázás, sárkányhajózás, evezés. Én magamban eldöntöttem, hogy a legszívesebben a sárkányhajózást választanám, de megvártam azért a főnök véleményét is. Ami kicsit meglepett, hogy ő is tökéletesen egyetértett velem: ahogy ő fogalmazott, a sárkányhajózásnak vannak olyan előnyei, amiket egy csapatépítőn lehet a legjobban érvényesíteni. Az a kifejezés, hogy „egy hajóban evezünk” nem véletlenül született meg épp ebben a formában: kevés más tevékenység erősíti jobban csapatszellemet, mint amikor együtt, közösen, összehangoltan dolgozva jutunk el A pontból B pontba. A másik nagy előnye, hogy két csapatra osztva fogunk versenyezni, ami egyrészt nagyon szórakoztató lesz, valószínűleg rengeteg nevetéssel, másrészt viszont szintén erősíti majd a csapatszellemet, hogy egy bizonyos konkrétan érezhető cél is lesz előttünk: legyőzni a másik csapatot. Persze nem fog vérre menni az egész, de egy kis versengés sosem árt egy csapatépítőn. A harmadik fontos pont a sport: végre kicsit kimozdulunk az egész napos monitor előtt gubbasztás után, ami szerintem nagyon ráfér már a csapatra.

Egy kezemen meg tudom számolni, hányan sportolnak még rajtam kívül rendszeresen (a napi 10 fekvőtámasz nem számít sportolásnak). Nem arról van szó, hogy velük együtt akarom futni a köröket a Margitszigeten, csak jó lenne látni, hogy a többiek is törődnek valamennyire a testükkel. Valahol titkon abban bízok, hogy többen felismerik a mozgás örömét, és elkezdenek jobban odafigyelni magukra. A sárkányhajózás pont annyira lesz csak fárasztó szerintem, hogy a végén elégedettséget érezzenek, és kedvet kapjanak a sportokhoz.

Persze elmondtam a többi lehetőséget is a főnöknek, de alapvetően ő is velem értett egyet. A quadozásnál mondjuk felcsillant a szeme egy pillanatra, de aztán eszébe jutott, hogy a nagy többség valószínűleg nem élne szívesen egy ilyen lehetőséggel. A szimpla evezés nem nagyon hozta lázba, a vitorlázás meg tetszett neki, de valahogy azt látta a lelki szemei előtt, hogy ketten-hárman majd nagyon aktívan fogunk vitorlázni, a többiek meg ülnek és figyelnek minket, vagy rosszabb esetben a telefonjukat nyomkodják majd – ebben pedig azért nincs túl sok csapatépítő jelleg. Ebben teljesen igazat kellett adnom neki, erre tényleg nagy esély van.

Akkor hát a dolog eldőlt: ideje volt bejelenteni a többieknek, hogy hová fogunk menni a nyáron. A nagy többségnek határozottan tetszett a dolog, a másik meg a tipikus „nekem mindegy, hova megyünk, csak találjátok ki” tekintettel nézett ránk. Ellenszavazat tehát nem volt, így el is kezdhettem a szervezést. Telefonon kerestem fel a Balaton Prot, és úgy egyeztettem velük időpontot. A flotta Siófokon állomásozik, úgyhogy oda fogunk majd érkezni július közepén. Nagyon rá fog már férni ez a kis kiruccanás a csapatra, nagyon kezdünk belefásulni a munkába, és ami a legrosszabb, hogy elkezdtünk klikkesedni. Mióta új irodába költöztünk, a 4-5 kisebb nagyobb csoport jött létre a különböző munkaterületen dolgozók között, amivel önmagában még nem lenne baj, csak ezek a csoportok nem nagyon kommunikálnak egymással.

Nem várom el persze, hogy mindenki a legjobb pajtása legyen nálunk a másiknak, de szerintem, ha a sárkányhajózásnál okosan osztjuk fel a két csapatot, elérhetjük, hogy újra összehozzuk azokat, akik az utóbbi időben nem nagyon beszéltek mondjuk egymással. A karácsonyi buli is egy hasonló csapatépítő esemény volt, és bízok benne, hogy ha tudjuk tartani ezt a nagyjából félévenkénti csapatépítést, akkor nagy problémáink már nem lesznek a jövőben. Nem tagadom, nagy terveim vannak ezzel a közös sárkányhajózással. Egyszerűen érzem, hogy jól fog sikerülni, de ha nem is sülne el úgy, ahogy tervezem, akkor abban legalább biztos lehetek, hogy én nagyon jól fogom érezni magam az evezés és versenyzés közben a nyári kánikulában.