Kényszerpihenő online filmekkel

A férjemnek mindene a sport. Testnevelés tanárként dolgozik egy gimnáziumban, emellett több, mint tizenöt éve ötpróbázik, és sokáig vízilabdázott is. Néhány hónapja azonban baleset érte. Hobbija ugyanis még a motorozás is, egy esős nap azonban megcsúszott az úton, engem pedig a mentők hívtak, hogy kórházban van. Számos zúzódáson kívül a lábát és a karját is eltörte, így hosszú időre ágyhoz kötötték. Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mekkora büntetés volt ez neki. Feküdni egész nap, és nem csinálni semmit. Ő, aki egész életében mozgott egy napot sem tudott elképzelni sport nélkül. De sajnos nem tehetett mást, így elhatározta, megpróbálja a legtöbbet kihozni a dologból. Megrendelte az összes könyvet, amit valaha el akart olvasni, amik többnyire sportolók önéletrajzai és sport szakkönyvek voltak, és mikor kihozták őket, nekiállt, hogy átrágja magát rajtuk.

De lelkesedése nem tartott sokáig. Mit lehet tenni, velem ellentétben, ő nem igazán egy könyvmoly. Aztán elkezdett meccseket nézni, ami – hiába sportember – azelőtt nem igazán volt szokása. De ez se vált be, mert csak eszébe juttatta, miből marad ki, amíg otthon fekszik az ágyban. Így jöttek az online filmek, majd az online sorozatok. Ezek végre lekötötték őt. Ráébredt, hogy ma már a létező összes filmet és sorozatot megnézheti online. Először is végignézte a kedvenc filmjeit, mint a Millió dolláros bébi, a Rocky, a Dühöngő bika, vagy a Harcosok klubja. Aztán talált egy csomó más sporttal kapcsolatos filmet, amit még nem látott, mint A nagy kékség, A remény bajnokai vagy a Hajsza a győzelemért. Aztán ahogy nézte ezeket a filmeket, ráébredt, hogy ami igazán érdekli ezekben, az a pszichológia. És ami a sportban is igazán lenyűgözi, az az elme és a test összejátszása. Így új érdeklődésének megfelelően, olyan online filmeket kezdett el keresni, amiben valamilyen bonyolult lélektani jelenség bontakozik ki. Olyan filmeket nézett meg mint a Veszélyes vágy, a Száll a kakukk fészkére vagy a Good Will Hunting.

Aztán annak ellenére, hogy tényleg nem szeret olvasni, beszerzett egy csomó sportpszichológiával foglalkozó könyvet, és egy hét múlva előállt az ötletével: sportpszichológiával szeretne foglalkozni. A dolog eléggé meglepett, mert még nem vagyunk idősek, (a harmincas éveink elején járunk), de valahogy úgy éreztem, már megállapodtunk, nekem jogászként sikerült egy jó cégnél elhelyezkednem, és azt hittem, a férjem is szereti a munkáját. Kérdésemre azonban bevallotta, már egy ideje úgy érzi, nem elég neki, amit csinál. Úgy érzi, nincs kihívás. A gyerekek az iskolában folyton fáradtak, nincs motivációjuk a mozgásra. Megkérdeztem, akkor mi a terve. Visszamegy tanulni? Igennel felelt, nekem azonban szükségem volt pár napra, hogy megemésszem a dolgot. Hiszen ez azt jelentené, hogy teljesen, vagy részben ott kéne hagynia az állását, ami teljesen megváltoztatná az anyagi helyzetünket.

Gondoltam, várok egy kicsit, hátha csak egy elhamarkodott gondolat volt az egész a részéről. Ő azonban kitartott, minden nap felhozta a témát, nézegette az egyetemeket, e-maileket küldött nekik, hogy megtudja, mik a lehetőségei. Úgy tűnt, a döntése végleges.

Az összes barátnőmmel és édesanyámmal is beszéltem az ügyről, és mindenki azt javasolta, támogassam a férjem, majd megoldjuk valahogy anyagilag. Amúgy meg mindannyiukban volt egy szemernyi kétely is arra vonatkozóan, hogy a férjem mennyire kitartó a döntése mellett. Csak várjunk, amikor lekerül a gipsz a lábáról – mondták. A gyógytorna egyébként valóban egyre több időt elvett a férjemtől, így kevesebb ideje maradt a tervezgetésre. Egyedül az online filmek maradtak, amiket szívesen néztem vele. Az ötletről azonban, hogy továbbtanuljon, nem tett le.

Kitalálta, hogy majd vállal egy részmunkaidős állást, mellette egyetemre jár, és így nem fog akkora anyagi kiesést okozni a döntése. Az én fizetésem amúgy is sokkal több, mint az övé, érvelt, eddig is én voltam a fő kenyérkereső. Ebben végül is igaza volt, így végül ráhagytam a dolgot, szervezkedjen csak, majd meglátjuk, mi lesz.

Aztán végre valahára levették róla a gipszet, és ő  lassan de biztosan megint elkezdett járni. Persze keményen kellett gyógytornáznia hozzá, de végül is teljesen felépült. Újra eljárhatott ötpróbázni, vízilabdázni, még a motorra is visszaült. És újra elkezdett tanítani is. Mint mesélte, a tanárok nagyon melegen fogadták, de ez semmi volt ahhoz, ahogy a diákok köszöntötték. Feldíszítették a tornatermet, vettek sütit meg üdítőt az osztálypénzből és tartottak egy kis ünnepséget a férjemnek. Még azok is hajlandóak voltak röplabdázni, akik legszívesebben a kispadon ülnek. A férjem aznap nagyon boldogan jött haza. Nem mertem a sportpszichológiát szóba hozni, de láttam rajta, hogy egyre kevésbé foglalkoztatja a tanulás, és egyre inkább a tanítás. A sok film megnézése, úgy tűnik inspirálta abban, hogy új módszereket vessen be a diákokkal, hogy ösztönözze őket. Azt mondta, mostanában igyekszik mindenkire jobban odafigyelni, egyéni tanácsokat adni nekik, hogyan és mit edzenek. Beszélget velük a mozgás agyra történő hatásairól, és hogy milyen jót tesz a közérzetnek is. Azt mondta, ez a néhány hónap pihenés teljesen megváltoztatta.

Végül idejét láttam, hogy leüljünk, és átbeszéljük a továbbtanulását. Megkérdeztem, mit szeretne. Azt mondta, most úgy érzi, megint inspirálja a tanítás, rájött, hogy más módszereket kell alkalmaznia, ha a gyerekeket mozgásra akarja ösztönözni. És arra is rájött, hogy a diákok nagyon szeretik őt, ez pedig ritka. Sokat gondolkodott a dolgon és végül úgy döntött, egyelőre nem megy vissza tanulni, hanem megpróbálja kihozni a tanításból, amit lehet. Pszichológiáról viszont továbbra is olvasni fog.

És így is lett. A férjem azóta olvas. És érdekli valami más is a sporton kívül, aminek rettentően örülök. A pszichológia iránti lelkesedése ráadásul azt is eredményezte, hogy rám is jobban odafigyel, és nem olyan tanácstalan, amikor megosztom vele valamilyen problémámat. Ki hitte volna, hogy ilyen dolgok következhetnek egy súlyos motorbalesetből.

A másik pedig, ami megmaradt, az az online filmnézés. Azóta is sok estét töltünk el otthon filmezéssel, mivel rájöttünk, hogy ez mindkettőnknek kellemes kikapcsolódás. Eljárni ugyanis nem igazán van időnk, maximum hétvégente. Így a hétköznapi program, miután én hazaérek a munkából, a férjem pedig valamelyik edzéséről, az egy kellemes vacsora, majd egy online film megnézése.

Így tehát minden visszakerült a rendes kerékvágásba, ha mást nem, minden egy kicsit jobb lett. Azt hiszem, még az igazán izgága emberek is igénylik néha, hogy megálljanak kicsit és magukba szálljanak. Ez kellett a férjemnek is, hogy átértékelje az életét, rájöjjön, mi érdekli igazán, mire vágyik, miben tudna javítani. Persze, fontos a mozgás is, de a gondolkodás elengedhetetlen. Ezt a férjem is megtanulta, még pedig online filmekkel.